Normális esetben a láb három fő támaszkodási ponton ér le a talajra: a nagylábujj „bütykénél”, a kisujj mögött; a külső talpszélen, valamint a sarokcsont végénél. A két külső támaszkodási pont között feszül a harántboltozat, a két elülső és a hátsó támaszkodási pont között pedig a hosszanti boltozat íve. Ha ezek a boltozatok – egyenként vagy együttesen - lelapulnak, romlik a láb keringése, a mozgás rugalmassága, izomegyensúly zavarok keletkeznek.
Ha az alsó végtag teherbírása és megterhelése közötti egyensúly megbomlik, statikai deformitások, illetve az azokat követő panaszok és betegségek jönnek létre. A láb csontos váza a túlzott megerőltetést a szalagrendszer ellenálló képessége ellenére sem tudja sokáig elviselni, állandóan aktív izommunkára van szükség, ami az izomzat kifáradásához vezet.
A lúdtalp leggyakrabban két deformitásra vezethető vissza:
A talp haránt- és esetleg a hosszanti boltozatának ellapulására.
A láb alaki deformitására. (A sarok befelé dől, az Achilles-ín ív alakban fut le, befelé néző domborulattal, a belső boka erősen kiugrik.)
A boltozat lelapulása jól látható, de a lúdtalpat részben vizes lábnyomból, részben álló helyzetű ellenőrzésből, részben pedig a cipő kopásának megítéléséből is ki lehet deríteni. Az a normális, ha a cipő külső széle jobban kopik, mint a belső. Ha viszont a harántboltozat teljesen lelapul, akkor a cipő elülső részének közepe kopik ki. Állás és járás közben érzékenység majd fájdalom lép fel.
A láb megváltozott szerkezete megzavarja a láb statikai és dinamikai funkcióját. A járás képessége romlik. A lúdtalp fokozódása a gerinc egyensúlyi helyzetét is megbonthatja, komoly térd- és gerincproblémák kialakulásához vezethet.
A lábboltozatot gyengítő tényezők:
- Korai talpra állás.
- Kifelé fordított lábfejjel való járás.
- A láb alakjától eltérő cipő viselése.
- A sima, kemény talajon való járás.
- Edzés nélküli túlzott igénybevétel, túlerőltetés.
- A testsúly hirtelen megnövekedése.(pl: hízás)
- Az eredetileg gyengült támasztó és tartószerkezet. (aszténiás gyermekek)
Érdemes edzeni a csupasz talpat, hogy megelőzzük a lúdtalp kialakulását. Megtehetjük ezt seprűnyélre lépve, teniszlabdával, a talp hajlíthatásával, vagy például homokzsáknak lábujjakkal való felemelésével. Sajnos a mezítláb járás teljesen kiment a divatból, bár önmagában kevés lenne a lábboltozatok karbantartására. Ha viszont mezítláb, homokos talajon vagy mogyorónyi kavicsokon járunk, akkor már napi 5-10 perces helybenjárással aktív módját találtuk meg a védekezésnek.
Passzív védelemre jók a különféle talpbetétek, és hasznosak a beépített talpbetétes sportcipők is. A lúdtalp kialakulása szempontjából viszont nagyon rosszak a különféle papucsok, többnyire teljesen lapos talpal.
A gyógytestnevelésben alkalmazott gyakorlatok célja: a boltozatot tartó izmok megerősítése. Legalkalmasabbak erre a talpi hajlítással járó gyakorlatok. Emellett a boka befelé dőlt helyzetének korrigálására ellenkező irányú mozgatást, a talpak befelé fordítását, illetve a külső talpélen való járást kell gyakoroltatni. A lábboltozat süllyedése esetén fontos, hogy a gyakorlatokat tehermentesítéssel végeztessük.
Lábtorna
1. Ülésben térdeket behajlítjuk, talpakat párhuzamosan a talajra tesszük. Lábujjakat a talp alá húzzuk, ellazítjuk.
2. Talpakat egymás felé fordítjuk, lábujjakat behúzzuk, ellazítjuk.
3. Lábujjakat behajlítva talp alá húzzuk, lábfejeket megemeljük, letesszük.
4. Lábujjakat behajlítva talp alá húzzuk, sarkakat megemeljük, letesszük.
5. Egyik lábfejet visszafeszítjük, másik láb lábujjait talp alá húzzuk és megcseréljük.
6. Lábakat kinyújtjuk, lábfejet lefeszítjük, és visszafeszítjük.
7. Felváltva ugyanígy.
8. Apróra tépett papírdarabokat lábbal megmarkoljuk, egyenként felszedegetjük.
9. Lábujjhegyen járunk apró lépésekkel, magasra húzott sarokkal.
10. A talp külső szélére nehézkedve, behajlított lábujjakkal járunk. |
